A krónikus csípőfájdalomtól a csípő protézisig

A magyar nyelvben kopásnak (degeneráció) nevezik azt a folyamatot, melynek következtében a csontot borító porc elpusztul. Nemcsak a porc elfajulásáról, hanem az egész ízület tönkremeneteléről, elégtelenségéről van szó.

Nagyon gyakori betegség, a lakosság 20-25%-át érinti. Általában 50 év körül kezdődik, főleg nőknél fordul elő, és a kor előrehaladásával egyre gyakoribb, de mégsem a porc elöregedéséről van szó. Leggyakoribb a kéz, térd és csípő artrózis.

Az artrózisnak számos oka lehet, pl.: ízületi sérülés, túlterhelés ( pl.:spotolóknál!), fejlődési rendellenesség (pl.: csípőficam), statikai deformitás. Az esetek egy részében ismeretlen eredetű, ezt nevezzük primer artrózisnak. Fontos tudni, hogy az artrózisok száma a fent említett kiváltó okok korai kezelésével csökkenthető, súlyossága mérsékelhető.

A csípőartrózis korai tünete a lágyékhajlatba, tomportájra sugárzó fájdalom, amely jellemzően terhelésre fokozódik, pihenésre csökken. Típusosan lépcsőn felfelé járás, ülésből való felállás, hosszabb állás provokálja a fájdalmat. Nyugalmat követően indítási merevség jelentkezik, ami néhány lépés után rendszerint megszűnik, „bejáródik az ízület”. Később a fájdalom már az ízület rövid terhelésére is jelentkezik, sőt nyugalomban sem szűnik meg. Az esetek 20%-ában térdfájdalom az első tünet.

A fájdalmas csípő kímélete jellegzetes sántítást eredményez, majd az ízület mozgás-beszűkülésének jelei mutatkoznak. Először a csípő befelé fordítása lesz nehezített, aztán szép lassan minden irányban romlik a mozgásfunkció. Jellemző még a comb és a farizmok gyengülése, a csípőhajlító és a belső combizmok zsugorodás.

A betegség lefolyása krónikus, tünetmentes és fájdalmas periódusok váltják egymást. Sokszor eredményes a gyógyszeres (porcvédők, időnként gyulladáscsökkentők) és fizio-balneoterápis kezelés (torna, úszás), és a folyamat nem mutat kifejezett rosszabbodást. Súlyos mozgás beszűkülés, fájdalom, járásképtelenség esetén műtét (protézis) javasolt.